hát sziasztok meghoztam az első részt ..elnézést kérek a helyesírási hibákért de siettem .. jó olvasást :) Puszi : Nórii
2013. október 27., vasárnap
1. rész
A színpad felé sietek ahol már várnak rám, megállok a lépcső mellett és várom hogy "kezelésbe vegyenek . odasiet egy sminkes és egy kis púdert tesz fel a már így is túlsminkelt arcomra , miután végezett egy statiszta vette át a helyét egy mikrofont nyomott a kezembe ,és sietve távozott . félve de mégis magabiztosan lépkedtem f el a színpadra vezető lépcsőn . amikor középre érek megpillantom azt a sok embert .aki mind miattam vannak itt .rám kíváncsiak ez egy gyenge mosolyt csalt ki belőlem . leültem a nekem kikészített székre és nevetve üdvözlöm a közönséget . mosolyogva nézek végig rajtuk majd belekezdek a dalba .minden a terv szerint megy én felszabadultan énekelek míg a tömeg szinte tombol a hangom betölti az egész teret.már az utolsó soroknál járok amikor valami nincs rendben , a torkom elszorul a tekintetem homályosság válik nem látok ! megérzem a kellemetlen vas ízt a számban végigsímítok ajkaimon és döbbenten tapasztalom hogy a zavaró íz ami betölti a szám minden egyes szegletét az bizony vér . az emberek önfeledt tombolását átveszi a keserves sikítás és ordítás . erőtlenül kapok az oldalamhoz ahol egy szúrást érzek .majd minden feledésbe merül! könnyedséget érzek mintha repülnék . miket beszélek ? hisz az emberek nem tudnak repülni ! ez butaság Lana verd ki a fejedből az ilyen agyrém dolgokat . kinyitom mogyoróbarna szemeimet és körbetekintek egy mezőn vagyok ahol minden fehér .meghaltam volna ? fogalmazódott meg bennem a kérdés .. . bizonytalanul csuszogva indulok el majd és közben ámulva nézem az elém táruló csodát . mindenhol virágokat látok a távolban megakad a szemem egy hatalmas ágakkal rendelkező fán ahogy közelebb érek csodálkozva nézem hogy ez nem egy közönséges fa itt nem levelek és virágok helyezkedtek el rajta hanem fényképek .leszakítva róla egyet jobban szemügyre veszem ...a szám megremeg a szemeim elkerekednek ...a kis színes lapon elhelyezkedő arcok egyike én vagyok. a másik pedig a kedvesem. ez a kép még anno 2010 nyarán készült ez volt az egyik kedvenc fényképem egy hintában ülök Chuck pedig hátulról átkarolva puszit nyom az arcomra .végig símítok az arcomon még most is érzem mézédes ajkai nyomát a bőrömön . emlékszem amikor minden reggel édes csókokkal üdvözöl édesen átölel és a fülembe suttogja hogy "szeretlek" mielőtt még tovább álmodoznék tovább szemlélem a fát és még több képet találtam 'rólunk' . egy csilingelő mégis férfias nevetést hallok meg a távolban .azonnal odakapom a fejem és somolyogva nézem ahogyan a fiú felkapja a lányt és megpörgeti a levegőben a a barna hajú kecse szépség ruhája fellibben és elpirulva hajtja fejét a fiú mellkasába miközben ő puszit nyom göndör hajkoronájába . már egy jó ideje nézem a játékukat amikor is az ég dörgésére eszméltem fel az ég felé pillantok ahol hatalmas gomoly felhők sorakoznak a pár felé pillantok akik megérezvén a rossz időt rögtön futásnak eredtek miután eltűntek a látókörömből megjelentek az első cseppek . Egyedül maradtam , egyedül e hatalmas térben egyedül a világtól elzárva . észbe kapva én is futásnak eredek az apró lábaimnak köszönhetően elég nehézkes a közlekedés de küzdök és nem adom fel míg nem egy erdőben találom magam teljesen megváltozott a táj míg a mezőn minden világos és boldog itt lent minden sötét borús és rideg . minden tiszta moha és sár . de mégis van benne valami hívogató. Elindulok hát óvatos és megfontolt léptekkel ügyelve arra nehogy valami szúrós dologba lépjek. túlértem a tüskés részen és egy füves terület vett át a helyét . felhúzott szemöldökkel méregettem a tiszta füvet ami még kissé vizes volt a dértől. mielőtt ejtettem volna egy lépést egy villám jelent meg az égen én összébb húzva magamon a kabátomat kezdtem szaporázni a lépteimet egyre nagyobb és nagyobb dörrenések töltötték be az aerdőt kezdtem egyre jobban félni. egy magam vagyok egy erdőben .mégis úgy érzem mintha valaki figyelni megrázom a fejem elhessegetve ezzel a zavaró gondolatokat a fejemből egy kezet éreztem a vállamon ijedten fordultam meg és találtam magam szembe vele . egy gúnyos mosoly húzódott végig tökélete arcán majd könnyedén lökve egyet rajtam dőltem el mint egy darab fa de a kemény és koszos föld helyett megint a levegőben éreztem magam ismét szálltam de most már nem éreztem azt a felszabadulást mint elsőnek . a lábaim remegtek ..szemeim összeszorítottam ..és imádkoztam hogy csak éljem túl.......hatalmasat sikítva keltem fel ..szétnéztem és a szobámban találtam magam az ágyon összekuporodva próbáltam magam nyugtatni ....ez csak egy álom ....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Norecs, ez fantasztikus. az apró részletek valami nagyon édesek. megragadóak :)
VálaszTörlésNagyon jó!! :D Nóriiiiiiiiii :3
VálaszTörlésNagyo jó! Nagyon ügyesen írsz és jó a fantáziád! Csak a helyesírásra figyelj oda egy kicsit! :D Ezen kívül I-M-Á-D-O-M!!
VálaszTörlésköszönöm Zsófia ..mondod te a nagy helyes író ..;)
VálaszTörlés